Szabadság a Jelenkorban
II. Rákócz Ferenc és társai a jelenkorban
* * „E herceg az egyetlen pártvezér volt, akinél az általános érdek nem szolgált személyes érdekeket. A katolikus vallás iránti buzgalma nem hasonlított ahhoz a vak fanatizmushoz, amely úgy hisz szolgálni Istent, hogy embereket gyilkol, sem ahhoz a szentségtörő politikához, amely a becsvágyat a kegyesség maszkjával álcázza. A balsors iskolájában nőtt fel, ezért egyénisége a jó sors próbáját is kiállta. Visszautasította a koronákat csak azért, hogy hazája megbosszulásának ügyével foglalkozzék, és inkább akart lenni polgár Pozsonyban, mint király Varsóban. Nagy tehetsége volt a tárgyalások művészetéhez, de még inkább a hadművészethez. Lelkes patriótaként behunyta szemét azon szerződések felett, amelyek Magyarországot az Ausztriai Háznak szolgáltatták ki, és csak arra emlékezett, hogy a császárok áthágták azokat a korlátokat, amelyeket hatalmuknak ezek a szerződések szabtak. Magyarország Gusztávja volt, üldözött, száműzött, bátor, vállalkozó kedvű, mint a svéd hős, de nem volt olyan szerencsés, mint ő.”
** 1778 Claude Michel de Sacy
Az emberi történelemben mindig is születtek olyan karizmatikus vezetők, és a hozzájuk csatlakozó társak akik együttesen egy ideát, mintát hoztak létre, hogy a valóságban megfogható közelségbe tudják hozni lényükkel, szellemükkel, erős hitükkel és kitartó szívükkel a követendő irányt. Azt a fajta isteniséget, azt a viselkedési normát, ami előre viszi akár további generációkon át a társadalom, a nemzet egészének kollektív tudatát. Egyfajta lendületet ad a lelki szárazság idején.
Azt gondolom a magyar nemzet utolsó fejedelme és társai is ehhez a típushoz tartoztak. Hatalmas mennyiségű írott anyag maradt fenn az életükről, és tetemes mennyiségű alkotással gazdagították a magyar irodalmat. Írásaik szinte a mai napig előbukkannak, életük és haláluk, valamint a következő generációk szorgalmas kutatásai kapcsán műveik is részben publikálva lettek magyarul. Tehát 300 éven túl is érzékelhetően közöttünk járnak, a jelenkorban. Az intuícióm ezzel kapcsolatosan azt jelzi, hogy annak, még a jelenkorban is életben tartott, tartható szabadságképet generáltak együttesen.
Benyomásaim és olvasmányaim segítségével közel kerülhettem szelleméhez, és intuíciós csatornán keresztül beszélgetünk, bár erre nincsen semmilyen bizonyítékom. Elmodása szerint ő egy másik dimenzióból érkezett utazó, vagy küldött; és ez az utolsó élete itt a Föld bolygón, hiszen a kollektív magyar nemzeti tudatosság is olyan erőteljesen fejlődik, hogy munkásságára talán már nincs is szükség. Pedig ahogy megismerhettem "szíve belsejét", elmúlt életeit; nála tehetségesebb vezető elég ritka a világtörténelemben.
Megszületett a lelkemben egy igen erőteljes vágy, hogy gyengéden, de erős hittel és meggyőződéssel megismertethessem másokkal is szándékait, vagy ha lehet ilyet; személyét. Hiszen ha hihetünk a legendáknak és a valóban megszületett leírásoknak és portréknak, ő egy olyan ember "aki nem hal meg", vagyis ésszerű és logikusnak tűnik, hogy még mindig közöttünk él. Nyilván álruhában, hiszen a morálisan fejlett, szociálisan érzékeny jellemű magas inteligenciával bíró embereknek nem célja az önmutogatás. A golbális fejlődés miatt, mostanra a nemzetünk számos tagja is már jelentős spirituális emlékezettel bír, (számuk érzékelhetően magas).. s így nem mutatkozik igény egy iránymutató személy jelenlétére ... hiszen mindenki tudja mit szeretne, s azt ki is fejezi és a szabadságelvek minősítés és egészséges kontroll nélkül áradnak a térben ... Ennek szummája, hogy nincsen rá szükségünk. Az ő mozgató rugója ugyanis az emberi igény az iránymutatásra, a szeretet; mely annak kifejezése, hogy szükség van rá. A Teremtő megbízhatja őt azzal, hogy alkalmassága révén nemzetét vezesse - irányítsa (itt nem uralkodásról van szó, csupán iránymutatásról) de éreznie szükséges azt, hogy hasznosnak minősül ..
Valóban nincsen rá igény ezekben a kényes összecsapásokban, ahol az idegen igát felváltotta a magyarok igája a saját nemzete vállán? Nagyon erőteljesen lobog bennem annak a tüze, hogy ezen változtassak. Szeretném gyengéden bemutatni őt, beszélni a szándékairól ... Hiszen ha valaminek energiát (figyelmet) adunk, vagyis beszélünk róla, valamint időszerű az információ megjelenése, akkor az megtörténhet... Mélyen hiszem hogy ez így van.
Képzeld el micsoda gyorsított pályára léphetnénk úttörőként azzal a hittel, és meggyőződéssel; hogy valóban léteznek más civilizációból származó individuumok akit emberi testben, "álruhában" (hogy ne keltsenek zavart) segítik a nemzetek sorsát és mi elfogadjuk azt a támogatást?
Ezek a gondolatok olyan intenzíven lobognak bennem, hogy kikívánkoztak erre az oldalra, bízva és remélve azt, hogy többen is leszünk akik vissza várjuk elmúlt hőseinket (vagy esetleg ráeszmélünk saját szereplésünkre a múltban) a Jelenkorba, s talán szimbolikusan ... de talán a valóságban is szíve Grosbois - ból haza tér. (ti. halála után ott temették el a szívét, amit a világháború zavarodottságában elveszett)
Képek forrása: ITT
Márai: “…szabadság, a legcsodálatosabb vegyítése minden emberi szándéknak és indulatnak: egy morzsával több kell csak belőle, s már torlaszok emelkednek az utcán, egy lélegzetrevalóan kevesebb, s már börtön a világ.”